Férjemmel azt terveztük, hogy csapatként dolgozunk majd együtt első gyermekünk érkezésekor, de ő elfordult tőlem. Nemrég a legkínosabb és egyben legtanulságosabb élményben volt részem. Engedj meg egy kis visszatekintést. Három héttel ezelőtt született meg a csodálatos kislányunk, Tilly, Jake-nek, a 29 éves férjemnek és nekem.
Ilyenkor, ha segítséget kérek Tilly apjától, ő rendre azt mondja: „Hadd pihenjek, nagyon rövid az apasági szabadságom.” Így egyedül küzdök az éjszakázó éjszakákkal, és múlt szombaton minden túl messzire ment egy családi rendezvényen. A vacsora közben Jake mindenkinek ismételgette: „Ezért kértem apasági szabadságot, mert soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fáradt leszek, ha dolgozom és közben babázom is.”
Kimerültségemben a buli közepén elájultam. Ébredésemkor a családtagok aggódó tekintete és Jake szigorú arca fogadott. Később otthon felrobbant: bosszankodott, hogy kínos helyzetbe hoztam, és szemére vetette, hogy „rossz apának” tüntettem fel.
Amikor éppen édesanyámhoz készültem elindulni, megérkeztek a apósaim meg a anyósom egy profi bébiszitterrel, akit felbéreltek. „Ő vigyáz a babára, és megtanítja Jake-et mindenre” – magyarázta anyám. Ráadásul ragaszkodtak hozzá, hogy egy hétre elmenjek a fürdőhelyre pihenni.
Szívemet megérintette a kedvességük, így habozás nélkül elfogadtam. A pihenőhét alatt sikerült feltöltődnöm. Visszatérve otthon igazán lenyűgöztek a változások! A bébiszitter igazi „kisgyerekes szülők kiképzőtábort” tartott Jake-nek: pelenkázást, babaétel-készítést, síró gyerek megnyugtatását és alvási ritmus kialakítását tanulta meg. Jake őszinte bocsánatkéréssel fogadott: eladta a régi gitárjait, hogy kifizesse a bébiszittert és a spa-hétvégét, így bizonyítva elkötelezettségét a családunk iránt.