Szeretném felhívni a figyelmet az áfára és a termékek árára. Minden termék a legmagasabb minőségű!
500 g tészta 60 centbe kerül, ami körülbelül 200 forint.
Az olívaolaj literje körülbelül 1000 forint.
A konzervparadicsom (680 g) 60 centbe kerül, körülbelül 4%-os áfával, ami szintén körülbelül 200 forint.
És így tovább.
Olaszországban a minimálbér már közel 1700 euró. Ennyiért ott már nem igazán vállalnak munkát.
Egy sofőr havonta 2300–2500 eurót keres.
Az áfa 3,52 eurót tesz ki az 50,64 eurós végösszegből. Ez így nem mehet tovább.
Ahogy az elmúlt években, ma is sokan fontolgatják, hogy külföldön próbálnak szerencsét, ahelyett hogy nehézségekkel küzdenének saját hazájukban. A legtöbben európai célpontot választanak (leggyakrabban Ausztriát vagy Németországot). A magasabb fizetés csábító lehet, de jól meg kell gondolni a döntést.
Miért? Mert magunk mögött hagyjuk a családunkat, szeretteinket és barátainkat. Még ha néha látogatjuk is őket, a korábban szoros kötelékek könnyen meglazulhatnak. Csak kérdezz meg valakit, aki hosszabb ideig élt és dolgozott külföldön.
Arra is fel kell készülni, hogy nem biztos, hogy ugyanabban a szakmában tudunk dolgozni, mint otthon. Ennek több oka is van. Egyrészt, még ha van is diplománk (aminek elismerése országfüggő), szinte biztos, hogy a ranglétra legaljáról kell újrakezdeni, és sokkal több időbe telik vezető pozícióba kerülni. Emellett könnyen előfordulhat, hogy nem találunk munkát abban a szakmában, amelyben tanultunk és dolgoztunk. A legtöbb esetben a külföldieket fizikai munkákra keresik, míg a szellemi pozíciókat többnyire a helyi állampolgároknak tartják fenn. Még egyenértékű képzettséggel is: az anyanyelvünk nem egyezik a fogadó országéval. Ezt el kell fogadni, akár tetszik, akár nem.