Az olyan koncentrációs táborok, mint Auschwitz, Dachau és Buchenwald zord falai több ezer el nem mondott történetet rejtenek. Itt emberek milliói jutottak tragikus sorsra.
Azt mondták nekik, hogy a kitelepítés, az újrakezdés esélye vár rájuk. Ehelyett azonban a kegyetlen valóság várt rájuk: kínzás, éhezés, gázkamrák.
A foglyok személyes tárgyainak nem volt helyük ebben a pokolban. Mindent, amit magukkal hoztak, azonnal elvettek tőlük. Voltak azonban kétségbeesett és leleményes emberek, akik a remény foszlányaiba kapaszkodtak.
Ékszereket, pénzt, leveleket rejtettek el, mindent, ami korábbi életükre emlékeztette őket. Talán hittek abban, hogy egy nap majd kiszabadulnak, és akkor ezek a dolgok segítenek nekik az újrakezdésben.
Az egyik ilyen ereklye egy egyszerű fém bögre volt, amely évtizedekig állt az auschwitzi múzeumban.
A bögre csak nemrég, 70 év után fedte fel történetét. Az alja elkorhadt, felfedve egy titkos rekeszt alatta. Belsejében egy aranygyűrű és egy kecses lánc volt.
Ki volt az a férfi, aki elrejtette az ékszereket? Hogyan élt? Talán a bögrét tartotta elgyengült kezében, és azt suttogta magának, hogy majd kijut. Talán a gyűrű a családjára emlékeztette, a szerelmére, messze a szögesdrót mögött.
De nem történt csoda. A férfi, akié a bögre volt, soha nem vihette magával a reményt. Most már kiderült a titka.
Ez a csésze 70 évig állt egy múzeumban, mígnem nemrégiben a személyzet egyik tagja észrevette, hogy dupla alja van