Nemrégiben egy családi ereklyéket tartalmazó doboz átválogatása közben egy furcsa leletre bukkantam: három műanyag gyufára egy kis piros tokban.
A hátuljára egy bár neve és egy cím volt írva, de semmi ismerős nem állt rajta. A gyufa nem hajlott meg, nem is akart szétszedhető lenni, és nem tudtam rájönni, mire való.
Nem gondolkodtam sokáig, lefényképeztem a leletemet, és feltettem az internetre.
Aztán órákkal később valaki végre megtalálta a megfelelő magyarázatot. Kiderült, hogy ezek egyáltalán nem közönséges gyufák voltak. Egy Dániában Klunse néven ismert kocsmai játékhoz készültek.
A játék lényege egyszerű: a résztvevők felváltva elrejtenek néhány gyufát a kezükben, a többiek pedig megpróbálják kitalálni, hogy hányat. A vesztes, aki rosszul tippel, az egész társaságnak fizet italt.
A leletem hirtelen új értelmet nyert.
Egy haszontalan műanyagdarab helyett egy ereklyévé vált, amely a bárpult mögött töltött vidám estékre emlékeztet, amikor azon vitatkoztunk és viccelődtünk, hogy kinek kell fizetnie a következő kör italért.
A játék lényege egyszerű: a résztvevők felváltva elrejtenek néhány gyufát a kezükben, a többiek pedig megpróbálják kitalálni, hogy hányat. A vesztes, aki téved, az fizeti az egész társaság italát.
A játék egy haszontalan műanyagdarab helyett olyan ereklyévé vált, amely a bárpult mögött töltött vidám estékre emlékeztet, ahol azon vitatkoztak és viccelődtek, hogy kinek kell fizetnie a következő kör italokért.
Találtam ezeket a furcsa, műanyag gyufákat, egy bár nevével és címével: tudja valaki, hogy mik ezek?
