A náci koncentrációs táborok mély sebeket hagytak az emberiség történelmében, amelyek gyógyulása még mindig hosszú és fájdalmas időbe telik. Buchenwald, Dachau, Auschwitz és más koncentrációs táborok számtalan ember számára jelentették a szörnyű halált. Legtöbbjük azt sem tudta, hová vezették őket. Fogalmuk sem volt arról, hogy halálra vannak ítélve. A nácik azt mondták, hogy csak deportálják őket.
Nem vihettek magukkal semmilyen holmit. A nácik mindenkit alaposan átkutattak. Amit találtak, azt azonnal elvették. Ezért az emberek megpróbálták a lehető legbiztonságosabban elrejteni a legértékesebb dolgaikat. Az emberek reménykedtek abban, hogy végül szabadon engedik őket.
A koncentrációs táborokban a halott foglyok sok holmiját hátrahagyták. Ezek a tárgyak mára múzeumi tárgyakká váltak. Ezek a dolgok azonban még most is elgondolkodtatnak és gyászoljuk a milliónyi megkínzott életet.
Több mint hetven évig egy nő aranygyűrűje és lánca egy rejtett rekeszben, egy fémpohár alján hevert. A felfedezésre véletlenül került sor. Az évek során a bögre alja elkorhadt. Amikor az egyik múzeumi dolgozó kezébe vette a bögrét, észrevette, hogy dupla alja van. Így derült fény az ember tragédiájára, amely sokáig rejtve volt az emberi szemek elől.
Valószínűleg a bögre a „haláltábor” egyik foglyáé volt, aki soha nem jött ki élve az auschwitzi barakkokból. Olyan ügyesen rejtette el az értéktárgyakat, hogy a náciknak eszükbe sem jutott, hogy a bögre esetleg titkot rejteget.
A bögre 70 évig állt az auschwitzi múzeumban. Nemrégiben a bögre alja elkorhadt, és egy rejtekhelyet fedeztek fel benne